Történelem

Nagyvazsony_grafika_3A község Veszprém és Tapolca között, a Vázsonyi-séd mentén fekszik. Neve a Váson család nevéből ered (első ismert tagja a XIII. sz. elején a királyné udvarbírója volt). A Váson családtól II. Endre idején a Calcus-okhoz kerül a falu (lévén, Váson Salamon “elfelejtette” teljesíteni a királynak tett ígéretét: nem ment el egy keresztes háborúba…). Nagyvázsonyt a később helyben “uralkodó” Calcus András vitéztől 100 márkáért (!!!) az Igmándy-család vásárlolja meg, tőlük aztán a Vesen családé lesz újra a birtok (ők a Váson-ok leszármazottjai). A Mátyás idején (1462-ben) követként Rómába küldött Vezsenyi László meghal, így a vár és a község visszaszáll a koronára. Hunyadi Mátyás Kinizsi Pálnak ajándékozza Nagyvázsonyt, ami ekkor már mezőváros. A település a török korban kipusztult, majd német és magyar családokkal települt és éledt újjá a Zichy-családnak köszönhetően (ekkor már ők a falu urai).

A falu közepén álló – fél évezrednél is idősebb – vár leghíresebb gazdája – Kinizsi Pál – a XV. sz. második felében az erődítményt külsőtornyos védőfalakkal, palotaszárnnyal és kápolnával (ma evangélikus templom) egészítette ki. Nevéhez fűződik a falu határában található pálos-kolostor is, hiszen a derék barátokat a Fekete Sereg híres vezére telepítette Nagyvázsonyba. Ugyancsak Kinizsi építtette át, újíttata fel a falu északi határán álló, árpád-kori Szent István templomot. 1651-ben már városként említették Nagyvázsonyt, holott jogállása nem érte el a mezővárosokét. A törökök még egyszer megtámadták a várat, s 1663-ban fel is gyújtották. A Rákóczi-szabadságharc után a vár elvesztette jelentőségét.

A község híres református lelkésze volt a költő Édes Gergely. Barátja, Csokonai Vitéz Mihály 1798-ban nála töltött több hónapot, melynek temlékét tábla őrzi. Egyes kutatások alapján Csokonai itt értesül arról, hogy szerelme, Lilla férjhez ment Komáromban. Az elkeseredett poéta a legenda szerint Édes Gergellyel történt borozgatás után a pincében “ott hagy csapot s papot” és Komáromba indul – a szólás is innen ered.
A török hódoltság utáni betelepítés és felvirágzás – ahogy arra utaltunk – már a Zichy-család nevéhez fűződik, akik 1945-ig (62 év szünettel) éltek a Vázsonyban. Kastélyuk ma szálloda. Látványos a falu gazdagságáról tanúskodó 1825-ben épült Szabadtéri Néprajzi Múzeum, (“Schumacher-ház)”, amelynek udvarában többek között az utolsó vázsonyi rézműves mester eszközei láthatóak. A messze környéken egyedülálló Postamúzem és üzemelő Várcsárda.

A második világháborút megelőzően élénk iparos és gazdaélet és kereskedelmi tevékenység jellemezte a községet. Bár a lakosságszám 1890 óta folyamatosan csökken, Nagyvázsony sokáig őrzi a térségi központ szerepet. 1956-ban élénk a község forradalmi aktivitása, a helyiek felvonulást tartanak, Budapestre szállítanak élelmiszer-adományokat. A tsz-esítés és a kisipar felszámolása megtöri a falu közösségi életét és fejlődését is. Új lendületet jelent azonban a vár feltárása, a vadászturizmus és a küldöldön is híres lovasjátékok megszervezése, amely a 80-as években éli virágkorát. Ugyanebben az időben épül fel az új falurész, az új általános iskola és egészségközpont, portalanítják az utakat.

A falu a rendszerváltást követően Barnag, Mencshely, Pula és Vöröstó aprófalvak körjegyzőségi központja. Ipari park alakul, számos civil kezdeményezés éled újra és próbál segíteni Nagyvázsony mikrotérségi rangjának megőrzésében. Ugyanakkor Nagyvázsony elveszti a Zichy-kastélyt és parkját, bérbe adja a vár üzemeltétését, amely nem hozza meg a várt sikert és visszaveti a turisztikai fejlődést. 2004-re a vár visszakerül a falu üzemeltetésébe, a turizmus fejlesztésére közhasznú társaság alakul.

Nemesleányfalu története