Nagyvázsonyi Hősi emlékmű

hősi emlékműA nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

„… minden község (város) a saját területén létesítsen olyan emlékművet, amelyre a haza védelmében elesett hős fiainak nevét maradandóan bevésse. Vagyonos községnek (városnak) monumentális műemléken, a szegénynek pedig szerény táblán, de mindenesetre méltó módon és minden egyszerűsége mellett is nemes, művészi kivitelben kell megörökítenie hős fiainak nevét és emlékezetét. Oltár lesz ez az emlék minden időkön át”. Az idézetet az 1917: VIII. tc. 2.§. („Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel”) miniszteri indoklás tartalmazza. Az országszerte látható Hősi emlékművek története ezzel a törvénnyel kezdődik. A törvény eredeti célja az volt, hogy megörökítse mindazok nevét, akik a háború valamelyik frontján elestek, ám nem nyugodhatnak szülőfalujuk – városuk temetőjében. Az 1918-as háborús összeomlás, az azt követő Tanácsköztársaság, a Trianoni tragédia után az ország helyreállítása elvonta a figyelmet a szoborállítástól. Csak 1924-ben, amikor a magyar nemzetgyűlés május utolsó vasárnapját „Hősök emlékünnepe” néven nemzeti ünneppé avatja (1924: XIV. tc.). elevenedik fel a szoborállítás kötelezettsége. Nagyvázsony közössége is ekkor kezd gyűjtésbe a felállítandó Hősi emlékmű érdekében. Az 1933. november 19.-én felállított szobor alakja egy, a szétlőtt ágyútalpra támaszkodó, kezében puskát tartó katona. A szobrász helyi lakosról, Szalai Józsefről mintázta a szobrot.

2014 – ben a Nagyvázsonyi Község Önkormányzata támogatási kérelmet nyújtott be a Közép-és Kelet –európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány által kiírt pályázatra, és az így elnyert összegből újulhatott meg a Hősi Emlékmű.

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:

A Nagyvázsonyi Hősi emlékmű 74, az I. Világháborúban és 45, a II. Világháborúban elesett hősi halott nevét tartalmazza. De emléket állít a „törökverő” Kinizsi Pál emlékének is. A szoborban megmintázott katona egy helyi lakos Szalai József alakját és emlékét is őrzi, így mindenképpen helye van a Települési Értéktárban.

„Az katona szobrát az apai dédnagyapámról, Szalai Józsefről mintázta a készítő. A család Diszelből származott, nagyanyámat Szalai Annának hívták.” Törökné Gáspár Mária

Pótó János: Hősök emlékezete – a köztéri szobrok tükrében (Elhangzott a Történelemtanárok (16.) Országos Konferenciáján 2006. október 14.)

Nagyvázsonyi Olvasókőr jegyzőkönyvei. 1923 -1933. (kézirat)

Szegedi László: Nagyvázsonyi Hősi emlékmű története 2014. (kézirat)

Szoborrészletek

szoborrészletek2  szoborrészletek3  szoborrészletek5

szoborrészletek4